Oldalak

2008. augusztus 4., hétfő

Életképek szóban...

Fényképek a másik gépen, úgyhogy most nélkülük...
Ma paradisomos leves volt (alias "gazpacsó"), és Barsnak az mániája, hogy ő salapál egy kanállal a tányérban. Hát ebből is már mindenhol volt, csak a gyomrában nem:-)) Ment, mint a mondóka:


Egy - Anya blúzára csepp
Kettő - padlóra le repülő
Három - ezt ki-salapálom
Négy - Apa ingére mégy
((és ekkor Bors Mami átvette ))
Öt - Mami ruhájára jössz

Hat - Nagypapi is kap
Hét - te a kutynak mégy
Nyolc - tele van a polc...
... no meg a napozónk...
Ott rötyögött az egész család.... de hát ez van. Állítólag önállósodni akar, csak még nem megy neki... állítólag hagyni kéne, mert így tanul meg önállóan enni... egyelőre hagyjuk (persze csak egy darabig), addig meg úszik a konyha, no meg mi is az aktuális ebéd színeiben :D

Másik.
Anyja fia, imádja az állatokat. Ha meglátja valamelyik macskát, vagy Bencét (kuty), akkor felragyog az arca, hangosan sikkant egyet, hogy "Kka!!" és robog négykézláb az adott (és enyhén riadt) jószág után, aki a sikkantásra felkapja fejét, hagy csapot-papot, és menekül előle :-)))
Bars meg azt hiszi játszanak és robog utánuk boldogan...
Amúgy nem bántja őket, simogatja :-)) Ezt spec. rajtuk tanulta meg. Azért csak úgy engedjük, ha ott vagyunk, mert egy idő után belendül, és előre-hátra kezdi el simizni őket, egyre hevesebben, ami ugybár a jószágnak már nem tetszik.
Amikor meg a macsekok elkezdenek dorombolni, meg a keze alá simulnak, akkor kacag örömében. :D
Aztán persze kézmosás... egyelőre még nem szeretném, ha az "állatos" kezével nyúlkálna a szájába...
Jut eszembe állat..
Anyáék elvoltak 2 hétig, úgyhogy addig mi kaptuk a reggeli meglepit. Igazán nem panaszkodhatunk a kiszolgálásra, mert igen változatos volt: Volt kismadár, egér, sőt, még patkány is!! Még jó, hogy nem én botlottam bele kora reggel... Zuram épp hajnali rigó volt, és eltakarította, mire kijöttem. Ugyanis az egyik macsek így fejezi ki háláját és szeretetét, hogy időnként hoz valamit. Kedveskedésből...
Egyszer uzsira hozta, büszkén lejtett oda, letette a lépcsőhöz, majd enyhén lenéző, csillógó szemmel nézett fel ránk. "Na, ügyes vagyok? Ez a Tiétek, Ti halandó porhüvelyű emerek. Őfelsége - ÉN - tökéletes - macskaságom szeretné kifejezni szeretetét irányotokban, szóval ne szabadkozzatok, fogadjátok csak el. Én pedig akkor most bemennék, és ennék egy kis Kitekatot..."
Fentebb említett nőszemély jelenleg épp idebújik, és nyaldossa le magáról a scrap-oldalaim szagát - mivel Zuram egy perce zavarta ki a felelőtlenül földre tett dobozomból, amiben az alkotásaim lapulnak.
Úgyhogy most megyek, és biztonságba helyezem őket!!
Jóéjt! És szeressétek a macskákat - ízletesebbé teszik a pizzát ;D (Alf után szabadon)
Júúújj! De rossz vicc volt.. mondaná Jóanyám, úgyhogy ezúton is visszavontam, és elnézést minden macskától, és gazdinak csúfolt szobalányától :D

3 megjegyzés:

Mesi írta...

Istenem, de aranyos lehetett! Tényleg jót mosolyogtam a kajálós sztorin! A cicákről való jellemrajzod pedig kitűnő, gyorsan Mizora ismertem, pedig ő max. az alufóliagombócait és a kedvenc madzagját szokta elém hurcolni. Jó, hogy Bars ennyire szereti az állatokat és nem fél tőlük! Nekem a csúcs a paradicsomleves-ügy meg a versike, kellemesen lököttek vagytok!

Kuznyec írta...

Légyszi, kukkants be a blogomba!

BoBo írta...

Nagyon szórakoztatóan írsz Hana. És olyan jó a leírás, hogy előttem is megjelent egy volt macskám, aki anno szintén hozta az egereket megmutatni.
A gyerek-paradicsomleves találkozása szintén jó. Én már most kényelmesebb lettem, B.-t csak szilárd ennivalóval engedem játszani.