Oldalak

2008. július 29., kedd

Scrap x Scrap challenge #2

This is my first LO for a foreign blog - challenge, it's for ScrapxScrap. I'm now by Mom, and I can't write with kanjis here, so it's better to write in english... I thought... Sorry Everyone, for my poor english!

Papers: Doodlebug - Lovely Lime Stripes, and Lovely Lime Dots

Handwrite text is: "You gone almost all along the path, because you didn't like to walk"
(The title) "In the grass". The title is also a word-game with japanese word "fuben". (Because my son doesn't like too much to be in the grass... )
In Hungary there isn't too much Scrapbook things, I cut the bracket, the title myself. The doodle flower is also myne...

And a bit closer:




Thanks for coming, and have a nice day! :D

2008. július 26., szombat

Pillanatok

A scrapponthu júniusi kihívása ismét nagyon inspiráló volt. Arra késztetett, hogy gondoljam át az életem. No, nem mintha nem tenném meg néha...
Hát íme:


A szöveg:
Néha úgy éreztem, megőrülnék a monotóniától, ha nem lennének ezek ez EGÉSZ NAPOMAT BEARANYOZÓ PILLANATOK.

Szégyen, nem szégyen, és bizony Esztergomban rosszul viseltem, hogy be vagyok zárva, a legtöbb barátomtól, ismerőstől, rokonomtól távol. Ha nem lett volna az internet, és többek között a scrapponthu... ;-) Azonban Barsnak sikerül mindig mindnet elfelejtetnie velem egy másodperc alatt. És EZ az, ami miatt mindent megér ez az időszak :D
Eredetileg másképp terveztem ezt az oldalt, de ahogy "megrajzoltam" a köröket, olyan jól néztek ki, hogy végül nem vágtam ki őket, hanem így használtam fel a fényképeket. Végül is miért ne lehetnének a fényképek maguk a háttér is? Úgyis Bars tölti ki a napom nagy részét ;-) A körök egyébként egy rotring és egy teáscsésze segítségével készültek ;-) Találtam egy csészét, ami pont megfelelő átmérőjű volt, ezt "rajzoltam körbe. Kivettem a hegyet a rotringból, így gyakorlatilag lekapartam a színes felületet a fényképről. (Ha nem ilyen egyenletesen teszi az ember, állati jól néz ki! Majd eccer megcsinálom úgyis!)
Az alap egy fotokarton, aminek bearanyoztam a szélét a szokásos óarany akrill festék és egy mosogatószivacs segítségével. A fényképeknek csak 3 szélét ragasztottam le, mert mindegyik alá jön még egy kommentkártya, amin kis leírás lesz a képről, no meg a dátum. A kártyák széleit is bearanyoztam, és a dísz-nél fogva lehet őket kihúzni.


A felső felirat kézzel, majd nyomdával - egyenként nyomtam őket, hogy jó össze - vissza legyenek, akárcsak a "különleges" pillanatok ;-), és szintén arannyal, hiszen "bearanyozzák" a napom;-) A "z"-t sajna elrontottam... :-(
A PILLANATOK feliratot fotokartonra nyomtatam, majd kivágtam, és a széleket krétáztam, hogy jobban látszódjon, hogy nem az alapra van nyomtatva.
Részletek:





Örülök, hogy benéztél! Jóéjt! És SOK BOLDOG pilalantot kívánok Neked is !:D

Borúra derű :D

Hideg, sötét, szóval elég borús hetünk volt - úgyhogy NAGYON feldobott 2 meglepi!! :D
Mesivel csereberélni kezdtünk (bár Ő majd csak a talin kapja meg a cuccost ;-), és még rééég megígérte, hogy készít nekem egy szó-albumot. Jól el is felejtettem. Szupersebességgel legyártotta, és elküldte, én meg már úúúúgy vártam! És HATALMAS meglepetésben volt részem!! A szóalbummal együtt ugyanis megjött a névnapi lapom! (szüli-névnapi staféta) TELJESEN elfelejtkeztem róla, hogy jön a névnapom, és arról is, hogy Mesitől kapom a "stafétát". Úgyhogy amikor kibontottam, és megláttam, elállt a lélegzetem, és akkorát kiáltottam örömömben, hogy Borsó felnézett nagy porszívó-vizsgálatából, és amikor percekig ugráltam örömömben, egyre csak meresztgette a szemeit, hogy mi a csuda lelte Anyát...
KÖSZÖNŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐM!!! :D
OLYAN, de olyan gyönyörű! Meg is mutatom Nektek!!! Íme itt az én gyönyörű lapom:




Ugye milyen gyönyörű??

És itt a szó-album. Állati jó!!! Csak igyekeznem kell, hogy időben készen legyek;-)



A rákövetkező nap, pedig Csuti örvendeztett meg! Ezzel:


A dolog lényege a következő:

Aki díjazott, az maga is díjazóvá válik, és továbbadja 2 bloggertársának.
1. Kiválaszt 2 olyan blogolót, aki neki kedves, akinek az alkotásait sokra tartja
2. Meg is indokolja, hogy miért éppen őket díjazza
3. Majd hagy az illető oldalán egy üzenetet, amiben felhívja a figyelmét rá :)

Bármelyik magyar blog díjazott lehet, ahol alkotó tevékenységről tesz tanúbizonyságot annak írója. Lehet az bármilyen kézimunka, scrapbook, kreatív gasztroblog, ez csak a díj átadóján múlik.

Köszönöm! ÚGY feldobta ez is a napomat!! :D
Már amikor láttam máshol, rögtön tudtam, én kinek adnám. Franci, és Mesi lenne kapásból. Legnagyobb sajnálatomra azonban Franci már nem blogol, és legnagyobb örörmömre, Mesi már megkapta :D Szerencsére azonban akad alkotó blogoló éppen elég. Én meg csakazért is scrappereknek adom tovább SOK szeretettel!! És elismeréssel..
Ari -nak, aki alig jut scrap-cucchoz, és egy filctollal is eszméletlen jókat tud alkotni!! Mindig elámulok az 5letein, és nagyon-nagyon szeretem a firkáit!! Amióta ismerem, csodálom a kreativitását!
Eszter -nek, aki szintén le tud venni a lábamról a kreativitásával :-) Mindig van valami egyedi és jó 5lete, amit fantasztikusan meg is tud valósítani!
Örülök, hogy itt jártál, jó alkotást, szép estét! :D

2008. július 20., vasárnap

Gurul az üveggolyó...

.. végig a háló mentén :-) Megjöttünk a Balcsiról,és láááám, mit kaptam! Szilvitől egy üveggolyót! Köszi :-) :-* Ez egy asszociációs játék, aminek a lényege, hogy: "az abc-betűihez kössünk egy-egy asszociációt, ami eszünkbe jut és dobjuk tovább 3 másik blogtársnak."

Lássuk...

a - anya
á - Ákos
b - Bars
c - cica
cs - csokííííííííí
d - Dalai Láma
e - emi ("mosoly" jp-ul)
é - étcsoki :-))) (főleg Michale Cluizel féle...)
f - fagyi
g - Ggggga (Borsó szavajárása ;-)
gy - hahaha.. gyaku hanmi ((aikidós kif.), mert néha nem tudják, hogyan kell kiolvasni, és "gjaku" helyett "gyaku"-nak mondják... )
h - Hana ;-)
i - Indonézia
í - íj
j - Japán
k - kutya
l - (Ang) Lee
m - Mikó
n - Nara (jp. város)
ny - nyíl
o - Ono no Komachi (a legeslegkedvencebb költőnőm - 8.századi, japán, és ecccerűen zseniális. És nem utolsó sorban gyönyörű is volt.. állítólag...)
ó - óbester
ö - ökörködés :-)))
ő - Őszöd (NEM a kormányüdülő miatt, hanem SOKAT nyaraltam itt:-)
p - Picasso
q - Quebec
r - rózsa
s - sárkány
sz - szerelem
t - Tókió
ty - tyűha ;-) na, jó a tyúk volt az első...
u - udon (jp.kaja)
ú - úszás
ü - ül
ű - űrhajó
v - Veszprém.. no meg Viki...
w - waka (jp.versforma)
x - xiexie ("köszönöm" kínaiul)
y - Yuko (az egyik kedvenc scrapperem...)
z - Zhang Zi Yi (színésznő - Hős, Tigris és Sárkány pl.)
zs - zsírcsászár ("nagyon szuper" mai ált.iskolások nyelvén ;-)

Jééé... nekem milyen sok lett az ember, meg a hely-név... hmm... a nem magyar szavakról nem is beszélve. Hát, ez van. :-)))
És gurítom tovább Szöszmöszinek (hogy a meló mellett üljön le egy pillanatra blogolni :-), Atyinak (mert bírom amiket csinál és ahogyan csinálja ;-) és Izzie-nek (mert az "Első kifli"-s oldalát imádtam - igencsak ismerős :-)) ÉS hamarosan egy városban fogunk lakni ;-)

Jóóéjt!

2008. július 18., péntek

Suli

Szintén kissé megkésett gyorskör :-)) Egy iskolás kép, varrás és nyíl (ami rám mutat) kellett rá.


A nyíl kapásból lemaradt, mivel én fényképeztem, és így nem vagyok a képen - úgyhogy ezért másképpen jelöltem magamat (egy nemtommivel. Ollllyan hajlós műanyagszerű, áltlátszó, ragasztós cucc...) . A varrással elbütyköltem kicsit, és úgy tetszik :-))
A számokat egy háttérpapírból vágtam ki, a virágokra óarany festékkel pöttyöket raktam, és a miltonkapcsokat is ezzel festettem be. A papírokat krétáztam.
A címfelirat nem volt kis móka... a scrapponthu egyik fórumán felvetődött kérdés miatt jutott eszembe, és akkor már ki is próbáltam. Hát kissé macerás, de nekem állatira tetszik a végeredmény! A kanjikat nyomtattam, aztán sniccerrel körbevágtam. Így kaptam egy sablont, amit krétahelyettes ceruzámmal besatíroztam. (Mivel a kanjik középső részei ugye kiestek, azokat oda kellett fognom ;-) Aztán zsepivel áttöröltem,, hogy nem maszatolódjon el. Ahol mégis kissé maszatos lett, kiradíroztam, itt-ott rámentem a kanjikra is, úgyhogy picit kopottasak lettek. :D Bár asszisztensnő is voltam, sajna már nincsen meg mind a hat kezem, úgyhogy ezekről a műveletekről nincsen kép... A Zuramat meg inkább hagytam netezni ;-)
Ilyen közelről :


Mindig az a lényeg, hogy az ember hogyan éli meg a dolgokat. Nem szívesen emlékszem vissza a gyerekkoromra, főleg nem az iskolákra.
Az egyetemre viszont annál szívesebben!!! Sajna nincsen képem, mivel az akkori barátom volt az egyetlen, aki néha csinált képeket (hja.. ma ez már meglepő lehet.. de akkor még nem sokaknak volt digi gépük, és egyéb gépekkel meg csak ő fényképezett sokat ;-))) és hát.. nos, azóta sincsenek meg nekem. De azért majd egyszer hátha másol nekem :D
Maradt ez, amit én csináltam. Sajna nem túl jó, mivel a gépem épp beteges volt, és az öszes kép egyik odalán volt egy sötét csík;-( meg kissé viseletes, mivel kinnt volt régebben a falamon is :D
A komment azt hiszem, mindent elárul!
A múltkor elmélkedtem, hogy milyen jól meglehet magyarázni az oldalaimat :-) Nekem egyértelmű, mi miért, de másnak talán nem.. hát íme ismét:
Az alap egy kő-padlót juttat eszembe, a virágos pedig falat, a feliratos világos papírt nem kell magyarázni azt hiszem ;-) És bár a Károlin nem ilyenek voltak, de nekem ez ugrott be. A japán felirat, azaz a cím jelentése: "japán szak", pedig régi szövegekre emlékeztet. A sok elvarratlan szál arra utal, hogy ezen a nyelven bizony életünk végéig van mit tanulni! Mivel ha az ember nem írogatja az írásjeleket állandóan, akkor bizony elfelejti! Ez nem azt jelenti, hogy nem tudom elolvasni, csak azt, hogy leírni nem tudom :-) Ez talán magyar embernek elég furán hangzik, nem? :-)) De így van...
Az órát azt hiszem szintén nem kell magyarázni - mindenki volt iskolás :-)))
A fém díszek szokás szerint a dolgok szépségét, és egyben kemény voltát jelképezik. Bár nem olyan nehéz elvégezni, de azért nem épp láblógatós szak. (Egész évben tanulás, és aztán jön csak a vizsgaidőszak ;-) Meg voltak íratlan szabályok - pl. fontosabb volt, hogy rendszeresen ott legyen az ember, mint az, hogy milyen teljesítményt nyújt. Jóó, persze nem szín5ösről van szó.. Én pl. megszívtam egy japán tanárommal, mert amikor az ő órája volt, én akkor dolgoztam. Ez persze őt egyáltalán nem hatotta meg, de ez szintén egy másik történet...
Néhány közeli:




Dóri és Yuti már akkor együtt jártak, azóta összeházasodtak, és ha minden igaz, megszületett a babájuk is!! (Fel is kéne őket hívnom...)
Köszi, hogy benéztél! Soksok napsütést kívánok! Mert itt alig van :O

2008. július 12., szombat

Munka

Azon szerencsések közé tartozom, aki imádja a munkáját - illetve imádtam, mert most ugye babázom :D
Kb. 2.5 évig voltam a Suzukinál tolmács.
Hát azzzúúgy volt... hogy Egomba szerettem volna járni edzésre (na, ennek az oka egy külön történet, úgyhogy majd máskor!), aztán voltam is néha szombat hajnalban, amikor egy barátom ment. Aztán egy barátnőm kérdezte, nem szeretnék-e Egomba menni tolmácsolni, aztán megpróbáltam, aztán felvettek, és így már heti 2-3x tudtam járni edzésre :-)))
Szóval így kerültem én egy gyárba, egészen konkrétan a Suzuki Festő Üzemébe dolgozni. Igazából nem annyira nekem való volt, ha azt veszem, hogy egy kicsit zaj - érzékeny vagyok, úgyhogy az első napon az első óra után már képtelen voltam koncentrálni, de valahogy túléltem... Aztán szép lassan meg is szoktam valamennyire.
Ez volt életem első komolyabb munkahelye, és főleg az első "szakmába vágó". Tolmácsolás, fordítás japánról magyarra, és vissza :-))) És ez volt eddigi életem legeslegvicessebb munkahelye! Az első 1 hónapban jobbára csak vigyorogtam, vagy nevettem. Nem mintha vicceseket mondtak volna, hanem mert még magyarul sem értettem azt, amit mondanak, nemhogy le tudjam fordítani japánra! Szóval amikor loholtam Mariann, az első "kolléganőm" nyomában, és jegyzeteltem amit csak tudtam, néha a röhögőgörcs kerülgetett, amikor elkezdték hadarni, hogy a "Szárazcsiszolóban megint gond van, mert a butsukat nem vették észre a tetősín mellett, és különben is az egész az oldószerbalbalbla....és az 5S a legfontosabb....és a blablabla..." Úgyhogy amikor nagyüzem volt, és elhívtak egyedül az első nap délutánján, és híres nevezetes Yamamoto-san elkezdett magyarázni, akkor én csak vigyorogtam, esetleg bájosan próbáltam mosolyogni, és rebegtetni a szempillámat, hogy kevésbé morogjanak velem - szerencsére mindenki rettentő kedves és türelmes volt!! Yamamoto-sanról mellesleg csak annyit, hogy néha a japán kollégái sem értették meg, olyankor rászóltak, hogy ne "Yamamoto-ben"-ben (Yamamoto-tájszólás) beszéljen, hanem japánul. ;-)
A Suzukiról amúgy hosssszú oldalakat lehetne írni, de most nem teszem. Szerettem ott lenni, de azért jó, hogy eljöttem :-) A munka NAGYON hiányzik, főleg a japán miatt ;-(
Mindez röptében jutott csak eszembe, mivel a múltheti gyorskör témája a "Munka" volt. A költözés miatt nem volt időm, de fejben azért rakosgattam össze a dolgokat!
Ez lett belőle:



Az elrendezés a Pencil Lines eheti vázlata alapján lett végül. (Emiatt lett kevésbé kitűnő piros a Translator felirat, mivel a cím lejjebb volt a vázlaton.)
A cím (mondhatnám szokás szerint lassan) szójátékos: "Translators of Suzuki (A Suzuki tolmácsai) Tsuyaku (tolmács-olás)" vagy "Translat or Tsuyaku" (Tolmácsolás vagy tomácsolás). Ez kissé hibádzik, mert kéne még egy "e" (Translate), de sebaj! A tsuyaku azért nem személynevesített (tsuyakusha), mert mindig csak ennyit kiabáltak, ha gyorsan kellett menni: "Tsuyaku, tsuyaku!"
A képen, mint ahogy a komment írja, Kingával és Melindával vagyok, Mariann pedig fényképezett. Akkor éppen mi 4en voltunk a Festőben tolmácsok. (Nem koszos, hanem jó barna vagyok, mivel nyár volt :-))) Egy elborult napunkon fényképezkedtünk odabent, persze teljesen illegálisan ;-) de nem szóltak ránk... Jókat rötyögtünk azokban az időkben!! :D

A BG papírt krétáztam, a feliratos K&Co-s papír pedig 2 oldalas, úgyhogy téptem és néhol vissza is hajtottam :-) A piros papír is kétoldalas, a nem látszó részét kivágtam (spórolni kell vele ugye, mert drága! ;-) és annak a hátuljából vágtam ki a virágokat. "Translator" felirat K&Co-s matrica, a japánt + a Suzuki emblémát, és feliratot nyomtattam, és 3D-sítettem. Kapcsosért ismét KÖSZÖNET Rinbownak!!!!
Nem tudom, mennyire látszik, de a tűzőkapocs KÉK színű!! Még Egomban találtam színeseket, olyan metálos, de tök jók :-)))
Minden valaminek a szimbóluma ;-) A piros Suzuki, a körök az autókerekek, az imádott csavar alakú milton szintén a szerelésre, gyárra utal (de egyúttal a papírmunkára is), akárcsak a drót, amire a gombot fűztem, 4 gomb van - akárcsak mi 4en, az írásos papírok a sok írni - fordítanivalóra, a tépés, szakadás, gyűrés részben a "rendre" utal, részben mivel már olyan, mintha ezer éve lett volna... ragasztócsíkok szintén a munkánkra, a kapcsos zárójel és a kapcsos forma a szuper együttműködésünkre, és végül, de nem utolsó sorban a virágok arra utalnak, hogy mindennek ellenére romantikus nők vagyunk! :-))
Már a fényképen is felsorakoztattunk mindent: angol-magyar szótár, szótárgépek, az én kezemben a Suzukis szószedet, Kingáében az a fordítás, amin éppen dolgoztunk, mögöttünk a táblán pedig az YY2-es modellre vonatkozó dokumentumok (mivel nem volt külön helyünk, és a "mícsingu rúmu"-ban kellett dolgoznunk ;-) Asszem ez az új Swift volt, de már nem emlékszem :O Mert persze odabent mindenféle kódneveik voltak a modelleknek, nem pedig snassz Swit, vagy WagonR vagy Ignis. Csak hogy véletlenül se tudjuk megjegyezni :-)))
Ennyi volt a kisregény, íme még 1-2 részlet:



Ja, és a "rejtés"!! Fénykép: az első kész "body"-ról (alváz), ami végre OK volt, a festőben! Előtte pedig a festő csapata - sajna nem mindenki. A felirat: "Ez is nehezebben jött volna létre, ha nem vagyunk mi..." ;D


Neeem, nem a mi kedvünkért álltak be így - minden modellnél készül egy ilyen kép ;-) Hát, ahogy elnézem, azóta alig maradt valaki ebből a gárdából.. De jó Rájuk emlékezni!!! :D

Köszi, hogy benéztél!

Remélem Te is megtalálod azt a munkát, amit szeretsz, ha még eddig nem jött össze!!! :D