Villám mini rendszerezők

Gyerekkoromban imádtunk képeslapot küldeni a nyaralásból haza, vagy a nagymamáméknak. Sajna manapság kiveszőben van ez a szokás, hiszen csak hazaszól az ember a mobilról, hogy megjöttünk, vagy skype-ol egyet és kész. Pedig milyen jó is képeslapot kapni egy távoli országból/városból! Nagymamám talán az egyetlen, akinek küldeni szoktak még az unokák/dédunokák, és gyerekkorom óta mindig vagy egy polcra betűzve, vagy a hűtőn kapnak helyet...

A másik kettő hűtőmágneset meguntam, és a sok washi tapaszos inspi hatására dobtam össze ezt a két új hűtőmágnest - az Alkotós blogon írtam pár szót az összeállításukról, és egy előző cikkben a házi washi tape készítésről.

Felhasználtam: Yabo hűtőmágnes készletek, papír: Studio Calico - Mr. Camp, akrillfestékkel készített házi washi tape (Tesa tapaszból)

Az egyikbe képeslapot, fényképet lehet becsúsztatni, a másiknak három fóliazsebe van, mindenféle cetli és egyéb tárolásra.

Üresen ilyenek:

 Így talán jobban látszanak a "zsebek":

Bár nálunk nem a hűtőn, hanem kicsit magasabban fognak landolni, mert különben levadásznák a fiaim... 

Szép napokat és jó nyaralást, sok képpel, vagy képeslappal!! ;)

Kedvesség - fényképek - emlékek

"Use nothing but kindness

take nothing but photos

keep nothing but memories"

Amikor Rikánál láttam ezt az idézetet, nagyom megtetszett, úgyhogy ebből is készült egy medál. A méretei (2,5x3,2cm) miatt rövidítenem kellett a szöveget (és szívem szerint még hozzátenném, hogy "and scrapbook it"), de így legalább épp kellően tömör.

Most pedig kihasználom, hogy esik az eső, és megyek sütni!!
További szép napot :)

Csak ma (ne)

Még régebben készítettem pár "írásos emlékeztetőt" gyurmából, majd mutatom őket sorban. A "csak ma" vagy "csak ma ne" könnyebben betartható számomra, mint ha azt mondom: "többé nem", és mivel túl sok édességet ettem mostanában, ezért ezt hoztam desszertnek vasárnap estére:

És megmutatom a valói hűsítőnket is: saját joghurt ribizlivel (és nyírfacukorral :) 

A joghurtot is lehet párféleképpen készíteni, én így szoktam: a friss tejet felforralom, amikor már bele tudom tenni az ujjam, befőttes üvegbe töltöm, 1/2 l-hez teszek 1 ek natur joghurtot, megkavarom, lezárom és betakarom. Kb. fél nap alatt lesz olyan, ahogy én szeretem: épp kellemesen savanykás. A lényeg, hogy 30-40 fok az ideális, és hogy lassan hűljön ki - és minél lassabban hül ki, ill. minél több joghurt megy a tejhez, annál savanyúbb lesz. Nem szoktam aprózni, mivel ebből legalább 1.5 litert megeszünk/iszunk egy hétvégén...)

Egészségetekre! :)

Ready...steady...go...ooo...

Láttam egy vázlatot, és megragadt a fejemben. Nagyon érdekes volt a középen levő két nagy, négyzet alakú fotó. Gondoltam, kipróbálom (bár az én képeim elmásztak középről :)

A képek és a szöveg önmagáért beszél, ami talán nem világos: darusató + mágnestába (hehe, jó régi képek, már rég 5ször ekkora van, mert ez nem volt elég a vonatoknak :))
A fényképalátétek között még van egy vastag lemezkarton, így a képek extrán kiemelkednek, és felhajthatóak.

A fehér lapra fekete töltőtoll tintából és arany mistből cseppentettem / fröcsköltem.  A nagy pausz alá naptárpapírokat tettem, alulra pedig papíköröket. A varrással csak a lyukasztásig jutottam, de kézzel végigvarrni nem volt már erőm - maradt a toll...

További kellemes, hűs szellős nyárestét!!  :D

Your-self

Lassan elkezdem feltenni az elmaradásaimat, ne árválkodjon itt üresen a blog :)
Mindig elámulok Keve (ill. a gyerekek) kitartásán: elesnek, felpattannak és mennek tovább... jó lenne, ha felnőttkorunkban se felejtenénk el :)
Amikor elém került ez az idézet, egyből ez ugrott be, így született ez az oldal.

Már rég ki szerettem volna próbálni a festékfolyást (régi táboros kissé csillógos misttel), erre jött még egy kis dekorpaszta (lyukacsos sablonra), ismét házi washi-tape próbálkozás, Yabo cimkére tortacsipke, fénykép alá/fölé sok pausz és csupa kézi írás. 

Köszi, hogy benéztél, további szép nyári napot! :D

Ajándék pedagógusnapra

Amikor a legféltettebb kincsünket bízzuk valakire, aki még másik huszoniksz gyerek mellett törődik vele, neveli és játszik és tanítja és elviseli amikor iszonyú nyűgösek a front vagy más miatt... hát azt hiszem nagyon nehéz eléggé megköszönni és kimutatni a hálánkat...

Az én párom ugyan imádja, és mindig örül egy jófajta csokinak :) de én ajándéknak mindig igyekszem valami személyesebbet kitalálni, valamit, amin én is dolgozom, amiből kicsit jobban érződik a "hála", és nem utolsó sorban valami praktikusat, amit használni is tudnak.
Most ezeket a poháralátéteteket és fenti csiptetős "cetlitartót" készítettem:

Az idézeteket 7színdizájn Kata oldalán találtam (főleg), és az elekteromos égetőszerszámommal "véstem" kő helyett fába.

 
A hátuljukra pedig "köszönjük" felirat került. Így a praktikusság mellett sokszor láthatják, és érezhetik, hogy szívből KÖSZÖNJÜK!!