Ragyogó szép nap van, nekem most mégis elkalandoznak a gondolataim. Messze-messze Japánba. Oda, ahol rengetegen veszítették el jobb esetben csak a lakásukat, tárgyaikat.
Rosszabb esetben pedig... családtagjaikat, anyjukat, apjukat, gyermeküket, saját életüket.
(Még ha feltesszük, hogy mindenki maga választotta a sorsát, akkor is imádkozom a sok árva családért, hogy legyen erejük túljutni)
Az anyagi kár igencsak jelentős, de az emberi felbecsülhetetlen.
Nekem kicsit talán többet jelent ez, mint sokaknak itthon. Nem... SOKKAL többet. De hogyan tudnék segíteni ÉN - innen messziről?? Nem pénzzel, valami személyesebbel. Ami kicsit erőt ad, biztatást. Hogy ne csak szükségeset kapjanak, hanem valami szépet és "emberit" is. Ezért lassan megérlelődött bennem, hogy készítek néhány képeslapot.Japán nyelvű üzenettel, aláírással. K
ézzel és szívvel - kézhez és szívhez.
És megkértem
Gabi barátnőmet, juttassa el őket
közvetlenül az érintettek valamelyikéhez - ahová éppen Ő megy segíteni.
(Gabi 40km-re lakik a Fukushimai erőművektől, és önkéntes munkával segít. Erről bővebben a blogján (Napkeleti kincseim) olvashatsz - érdemes elolvasni, mennyire más a japánok gondolkodásmódja!)
Ha esetleg TE is beszállnál, jelezd egy kommentben légy szíves! Nem csak képeslappal, bármivel, amiről látszik, hogy szeretettel és örömmel készítetted VALAKINEK.
Ez nem felhívás, csak aprócska lehetőség, ha úgy érzed, szeretnél tenni valamit.
És nincsen nyeremény. Hacsak nem a lelked öröme :-)
(Hamarosan felteszem a japán üzenetet (kép formátumban, hogy bárki ki tudja nyomtatni), a címet pedig majd emailben adom meg.)
Köszönöm.