Oldalak

2011. április 20., szerda

Segítő kéz

Ragyogó szép nap van, nekem most mégis elkalandoznak a gondolataim. Messze-messze Japánba. Oda, ahol rengetegen veszítették el jobb esetben csak a lakásukat, tárgyaikat.
Rosszabb esetben pedig... családtagjaikat, anyjukat, apjukat, gyermeküket, saját életüket.
(Még ha feltesszük, hogy mindenki maga választotta a sorsát, akkor is imádkozom a sok árva családért, hogy legyen erejük túljutni)

Az anyagi kár igencsak jelentős, de az emberi felbecsülhetetlen.

Nekem kicsit talán többet jelent ez, mint sokaknak itthon. Nem... SOKKAL többet. De hogyan tudnék segíteni ÉN - innen messziről?? Nem pénzzel, valami személyesebbel. Ami kicsit erőt ad, biztatást. Hogy ne csak szükségeset kapjanak, hanem valami szépet és "emberit" is. Ezért lassan megérlelődött bennem, hogy készítek néhány képeslapot.Japán nyelvű üzenettel, aláírással. Kézzel és szívvel - kézhez és szívhez.
És megkértem Gabi barátnőmet, juttassa el őket közvetlenül az érintettek valamelyikéhez - ahová éppen Ő megy segíteni.
(Gabi 40km-re lakik a Fukushimai erőművektől, és önkéntes munkával segít. Erről bővebben a blogján (Napkeleti kincseim) olvashatsz - érdemes elolvasni, mennyire más a japánok gondolkodásmódja!)

Ha esetleg TE is beszállnál, jelezd egy kommentben légy szíves! Nem csak képeslappal, bármivel, amiről látszik, hogy szeretettel és örömmel készítetted VALAKINEK.
Ez nem felhívás, csak aprócska lehetőség, ha úgy érzed, szeretnél tenni valamit.
És nincsen nyeremény. Hacsak nem a lelked öröme :-)
(Hamarosan felteszem a japán üzenetet (kép formátumban, hogy bárki ki tudja nyomtatni), a címet pedig majd emailben adom meg.)

Köszönöm.

6 megjegyzés:

Viki írta...

Hana, én is szeretnék jönni! Köszi ezt a bejegyzést!

Szarvas Bori írta...

Én is megpróbálok Tesóka!
Baricco: Selyem c. regényébe
n Fukushima tartományba megy a főhős. Esetleg abból is lehetne idézni, ha megtaláljuk angolul, és van ide vágó sor.

{Hana} írta...

Örülök Csajok! :-))
Köszi Tesó, csak őőő... nem hiszem, hogy a vidéki nénikék, bácsikák tudnak angolul ;-) Nem tudom, mi az ami tapintatos ebben az esetben, úgyhogy ezért kértem meg Gabi férjét, hogy találjon ki valami jót ;-)
Ja, a színekkel vigyázzatok. Ne legyen benne túl ütősen piros (öröm, boldogság) meg szerintem fehér sem (halál, gyász)

Merika írta...

Hana nagyon tetszik az ötleted.Olvasom rendszeresen barátnőd blogját,(férjem is) hihetetlen milyen bátor és milyen energiával segít.Várom a szöveget, és ha egy kicsit írnál arról, hogy náluk a színeknek milyen szerepe van(és esetleg egyéb tárgyaknak).A pirosat, és fehéret véletlenül tudtam, de ez nem sok.

{Hana} írta...

Köszönöm :-)
Igen, már tervben van! Amint tudok, írok bővebben 1-2 dolgot!

Mónika írta...

Hana é is szívesen segítek :)