"Easy like a Sunday..."

...morning ;-) Szeretem ezt a számot. Azért jutott eszembe, mert teljesen ilyen hangulata volt a vasárnapunknak - igaz, nem csak reggel. Borsó szokás szerint segített a konyhában. Mindegy mit csinálok, nagyjából kétféle a történet vége. Egyik az, hogy jó kedve van, elnézelődik, dumálgat, időnként besöpör a szobába valami játékhoz, aztán vissza. A másik pedig, hogy én sürgök-forgok, ő meg egy darabig hasal a törülközőn, amit direkt azért tettem le, hogy ne a hideg kövön heverjen, aztán egy kis idő múlva elkezd dumálni "Anyaaaaaa-micccsináááálsz?" majd hamarosan elunja, odamászik hozzám, belekapaszkodik a lábaimba / nadrágomba / szoknyámba, négykézlábra áll, néz fel rám, és elkezd reklamálni "Anyaaaaaaaa-nemlátóóóóóóóóók!" mire én lemosolygok rá, hogy "Anya főz/mosogat/stb., most nem veszlek fel Szivem", erre ismét jön az, hogy "De - én - íííííígy - nem - látóóóóók - semííííííít" , én meg csak mosolygok, és mondom a magamét "Hagyd egy kicsit Anyát Szivem. Most nem tudlak felvenni" , ő meg csak néz fel, és dehogy hagyja abba. Továbbra is elégedetlenkedik "Anyaaaaaaaa!" de ekkor már átcsúszik a mondat ebbe "Csúszik - szééééét - alábaaaaaaaam!" és mire lenézek, a két lába kétfelé, ő meg egyre inkább legörbülő szájjal néz. Na, ezt már nem lehet tétlenül néznem, gyorsan kézmosás, gyermek felkap, ekkor már gyermek örvend és mosolyog, és hihetetlen érdeklődéssel tekergeti a hurkás nyakát, hogy mindent alaposan megszemléljen a konyhapulton. Ezúttal annyi változás volt, hogy ezen a ponton hallottam, ahogy Apa lecsapja az újságot, kijön és "Bars, hagyd Anyát egy kicsit" mondattal mosolyogva kiveszi kezemből a lurkót, aki nem ennek nem örvend annyira...
Aztán elmentek sétálni - ezért is tudtam feltölteni az előző két bejegyzést ;-)

Sokan megjegyeztétek már, hogy Borsó mindig mosolyog. Nos, rettentő egyszerű oka van. Ahogy előveszem a fényképezőgépet, hacsak nincsen valami nagy baja, azonnal boldogan vigyorogni kezd. A Szentendrei képeknél páldául már fáradt volt, meg nyűgi, de amikor elővettem a gépet, rögtön vigyor. Aztán ahogy eltettem, egyből vissza a fapofa. Mókás látvány ;-)
Nem tudom a pontos magyarázatot, de lehet, hogy így "nevelődött". Az első héttől sokat mosolygott rám, de amikor fényképeztem, sokszor még rátettem egy lapáttal, és direkt olyat mondtam, vagy mókáztam neki, hogy mosolyogjon. Lehet, hogy egyszerűen összekötötte a kettőt :-) Fényképezőgép+vigyor. A lényeg, hogy könnyű mosolyt varázsolni az arcára :D
Délután is, sétálás előtt már nyűgi volt, előkaptam a gépet és íme:

"Fényképezőőő!"

Az utóbbi időben azonban már egyre gyakrabban ez a vége:

"Mééééérnem - adodideeeeeeeeeee?"

Délután 3asban sétáltunk egyet - Borsó persze még Apán.

"SziaAnyaaa!"

Az egyik kedvenc növénykém (kap egy virtuális buksi simogatást, aki ismeri :-)

Lementünk a Dunapartra is, Borsó ismerkedett a kavicsokkal, ágakkal.

Általában én fényképezek, de most Apa átvette a gépet :-))

Milyen kicsii!!

Gyönyörű szép napot, és virágillatos, nyugodalmas jó éjszakát kívánunk!! :D