Bars összement. Délelőtt voltunk dokinéniél, szokásos ellenőrzés, mérések. 1cm-vel mértek kevesebbet, mint egy hónapja. Majd az asszisztensnő nagy kegyesen közölte, hogy ugyanannyit írt be, mint múlt hónapban. Hát érdekes lenne, ha összement volna...
Délután meg úszás. Illetve nem-úszás. Próbáltam okos lenni, tervezni. Délben kevesebbet hagytam aludni, hogy délután PONT jókor és kellőképpen fáradt legyen, aludjon egy nagyot, aztán kajáljon. És akkor úszáson kipihent lesz, és nem lesz éhes! Extrán nem jött be.
Eleredt az eső, úgyhogy babakocsi sztorno, Kingával kell mennünk, autóval. 3óra, Bars éber... felveszem, sétálunk, próbálom altatni. Semmi. Szemei tágra nyílva, vidám, éber. Fél4 - még mindig a leghalványabb jelét sem mutatja, hogy álmos lenne. Kezd ugyan nyűgi lenni. Ismét séta - semmi!! Hajjajj, mi lesz ebből. 4 előtt 5 perccel kaja után elájul. 4 után 5 perccel megérkeznek Kingáék... átsuhan rajtam, hogy talán hagyni kéne az egészet, mert túl fáradt. De háátha! SZóval öltözés, indulás. Semmi gond, megyünk, öltözünk. (Hihetetlen bután van megoldva az öltözés, ez is megér majd egy fejezetet!!) SZóval hátizsák a vállamon, többi vászonszütyűben az oldalamon, másik oldalamon Borsó. Nagy ügyesen bevarázsolom a cuccost a szekrénybe, a hátizsáknál kissé lábbal rá kell segítenem, hogy be tudjam tuszkolni, olyan keskeny a szekrény. Bezárom, és el is jutunk egészen az ajtóig, ahonnan már kihallatszanak a benti babák hagjai, amikor is Bars szája legörbül, és sírni kezd. Ajjajj.. visszább kicsit, próbálom feldobni egy kis játékkal, nevetek neki a tükörben. Semmi. A sírást abbahagyja ugyan, de el sem mosolyodik, néz rám karikás szemekkel. Ekkor már kissé szadistának éreztem magam. Ismét elindulunk - ugyanazon a ponton ismét sírás, de most nagyon rákezdi. Hmm..erről ennyit. Nem úszunk.
Délután meg úszás. Illetve nem-úszás. Próbáltam okos lenni, tervezni. Délben kevesebbet hagytam aludni, hogy délután PONT jókor és kellőképpen fáradt legyen, aludjon egy nagyot, aztán kajáljon. És akkor úszáson kipihent lesz, és nem lesz éhes! Extrán nem jött be.
Eleredt az eső, úgyhogy babakocsi sztorno, Kingával kell mennünk, autóval. 3óra, Bars éber... felveszem, sétálunk, próbálom altatni. Semmi. Szemei tágra nyílva, vidám, éber. Fél4 - még mindig a leghalványabb jelét sem mutatja, hogy álmos lenne. Kezd ugyan nyűgi lenni. Ismét séta - semmi!! Hajjajj, mi lesz ebből. 4 előtt 5 perccel kaja után elájul. 4 után 5 perccel megérkeznek Kingáék... átsuhan rajtam, hogy talán hagyni kéne az egészet, mert túl fáradt. De háátha! SZóval öltözés, indulás. Semmi gond, megyünk, öltözünk. (Hihetetlen bután van megoldva az öltözés, ez is megér majd egy fejezetet!!) SZóval hátizsák a vállamon, többi vászonszütyűben az oldalamon, másik oldalamon Borsó. Nagy ügyesen bevarázsolom a cuccost a szekrénybe, a hátizsáknál kissé lábbal rá kell segítenem, hogy be tudjam tuszkolni, olyan keskeny a szekrény. Bezárom, és el is jutunk egészen az ajtóig, ahonnan már kihallatszanak a benti babák hagjai, amikor is Bars szája legörbül, és sírni kezd. Ajjajj.. visszább kicsit, próbálom feldobni egy kis játékkal, nevetek neki a tükörben. Semmi. A sírást abbahagyja ugyan, de el sem mosolyodik, néz rám karikás szemekkel. Ekkor már kissé szadistának éreztem magam. Ismét elindulunk - ugyanazon a ponton ismét sírás, de most nagyon rákezdi. Hmm..erről ennyit. Nem úszunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése